Én az a fajta egyetemista voltam, aki nem öntötte magába éjjel-nappal a koffeint. Nem voltak reggelig tartó tanulások, inkább felkeltem korábban, vagy inkább már több nappal, vagy esetleg héttel elkezdtem készülni a vizsgára, hogy bőven legyen időm befogadni az anyagot. Nem szerettem semmit se az utolsó pillanatra hagyni, mert akkor mindig csak rástresszeltem a dolgokra és hiába ittam volna sorra a kávékat igazából csak kiütött volna. Nekem, ha aludni kell, akkor aludni kell, nincs mese, eldőlök mint a krumpliszsák. Ennek köszönhető szerintem az, hogy a szervezetem egyáltalán nem szokott hozzá az állandó koffeinbevitelhez, csak nagyon ritka esetekben van az, hogy a reggeli kávémon kívül lecsúszik még egy, de ha annyira kótyagosnak érzem magam, akkor is inkább egy zöld teát iszom.
2-3 éve lehetett, amikor felfedeztem úgymond a teázás csodáját. Na meg amúgy a bioritmusom és az alvási szokásaim is akkor változtak meg gyökeresen, ugyanis a szakdolgozat írása és ezzel párhuzamosan az államvizsgára való felkészülés az én kis világomat is fenekestől felforgatta. Mivel mindezek mellett még a szakmai gyakorlatomat is csináltam, eléggé le voltam szedálva a nap végére, de nagy bánatomra ez nem az az időszak volt, ahol lehetett volna halogatni, vagy szundizni, itt kérem haladni kellett, mert nagyon szorított az idő! Alapjáraton nagyon jó alvókám van, de megfigyeltem, hogy ha késő délután felhörpintek egy kávét, akkor ugyan a szemem kipattan, de koncentrálni nem tudok. Kellett valami olyan koffein forrás, ami segít fennmaradni, na meg fókuszálni is. Emlékszem egyik este kellemesen elszürcsölgettem olyan 9 óra fele egy zöld teát, és csináltam a dolgom. Nem is figyeltem az időt, örültem, hogy haladok a feladatokkal meg az anyaggal és egyszer csak azt vettem észre, hogy hopp, hajnali 2 óra. Na most tudom, erre nagyon sok egyetemista csak legyintene, hogy fiatal még az idő, de higgyétek el, nekem ez rekord teljesítmény volt. Akkor jöttem rá, hogy az én fegyverem a zöld tea lesz.
Azóta tart szerintem igazán ez a tea szerelem részemről. Igazi rituálévá vált nálam egy-egy különlegesség elszürcsölése. A kedvenceim a gyümölcsös vagy gyógyfüves teák, szigorúan mindenféle édesítőszer nélkül, hiszen úgy adja ki igazán a legjobb ízt. Igaz, hogy az őszi, vagy téli időszakban sokkal több tea fogy nálam, hiszen egy-egy forró kamilla, vagy levendula az esti film alatt felér nálam egy igazi kényeztetéssel, de a nyári nagy melegben egy pár jégkockával és egy kis bormentával (ami egyébként nagyon jó hatással van az emésztésre) is könnyen tudom orvosolni a helyzetet.
Szerintem néhány teaválogatás megvásárlása felér nálam akkor izgatottsággal és boldogsággal, mint másoknál egy új sminkpaletta vagy ecsetkészlet beszerzése. Szerencsére már a barátaim és a családom is rájött, hogy ezeknek úgy tudok örülni, mint egy kisgyerek. Ezért, amikor valamilyen ajándékozós ünnep van, valaki biztos, hogy meglep valami teakülönlegességgel.
Tehát én tipikusan az az ember vagyok, akit ne egy kávéra hívj meg, hanem egy finom teára. Azzal nem lehet nálam mellé lőni! Most pedig megyek és lefőzök egy kis csipkebogyó teát. Tele van vitaminnal, próbáljátok ki!